A huszonkét éves francia fiatalembert telefonon felhívják, hogy korábban elutasított ösztöndíjkérelmét egy váratlanul felszabaduló hely miatt mégis elfogadják, ha azonnal igent mond. Egy számára ismeretlen városba, Pécsre mehetne tanítani. Magyarországi élménye van már, mert előző évben egy hetet átbulizott a "Tzigeten", a szülei lakásában található bélyegnyi méretű térképen pedig azt látja, Budapest mellett még egy város, Pécs neve szerepel. Igent mond. Még nem tudja, de a jövőjéről, a sorsáról dönt. Több, mint két évtized telt el, az immár középkorú "fiatalember" azóta is Pécsett él. Élete első felét otthon töltötte, másik felét immár itthon. És most megírja ezt a második felét magyarul (!) majdani unokáinak - és nekünk, magyar honfitársainak, hogyan lát ő bennünket. Miközben megéljük, milyen ostobák, érthetetlenek, kaotikusak, elviselhetetlenek, ugyanakkor rafináltak, szellemesek, tán még szeretni valóak is vagyunk, nevetünk, megdöbbenünk, elcsodálkozunk, és szétárad bennünk a jóleső, ismerős érzés: ennek a francia-magyar embertársunknak örkényi tótágast sem kell állnia ahhoz, hogy groteszk módon lásson és elfogadjon bennünket és köztünk önmagát. Bérczes László"Annyi mindent láttam egzotikusnak akkor. Végre megtudhattam, milyen lehetett a hetvenes évek esztétikája. Minden úgy nézett ki, mint a szüleim régi fényképeinek háttere: a buszok, a bútorok, a bajuszok, a büfék. A szokatlant hamar kiegészítette a bizarr: a vonalkódos matrica a kenyéren, a magyarok gálánssága (de, de), meg az, hogy egy pincér simán elküldhet egy vendéget a fenébe, ha olyan kedve van. Mókás volt, hogy See ya-t mondanak az emberek, ha találkoznak, és Helló-t, ha elköszönnek egymástól." "Szerettem, hogy az emberek nem házibulikban gyűlnek össze, hanem kocsmákban, mert még elérhető áron van a sör. Nem úgy, mint otthon. Szerettem, hogy az emberek a szemembe néznek az utcán. Szerettem, hogy jóval kevesebb itt a tabu, mint nálunk." Forrás: Líra

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Három nő, három sors. Egy hallgatásokból, veszteségekből és kimondatlan szeretetből épült örökség. Emese, a húszas évei végén járó tanárnő élete mélypontjára kerül. Egy testi és lelki összeomlás után úgy dönt, Angliába utazik, hogy eleget tegyen nagyanyja, Olga utolsó kívánságának. Egy távoli kisvárosban, egy ismeretlen nő vendégszobájában próbálja meg újrarendezni az életét, vagy legalább lezárni mindazt, amit már nem bír tovább cipelni. De a csend, az eső, az idegen ház konyhája és a Long Mynd szemközti dombjai mögül lassan új hangok szűrődnek be. Emese teste és lelke elkezd emlékezni, mozdulni, érzékelni. Egy váratlan vihar, egy forró tea, egy reggel, amikor már nem olyan nehéz felkelni. És valami, ami még nem a megoldás, de már nem is a vég. Cserháti Éva regényében három nő sorsa fonódik össze egy finoman rétegzett történetben. A múlt lankái a női örökség súlyáról és erejéről mesél, arról, amit kimondtak, és arról is, amit elhallgattak. Mit kezdünk a családi múlt hibáival, eszméivel, hallgatásaival? Hogyan tud egy nő saját utat találni, ha a nagymamája a forradalmat, az anyja a túlélést választotta - és ő egyikben sem hisz? „A belső csendből, melyhez csak hozzátett a fülembe fütyülő, kapucnimat cibáló szél, egyetlen érzés fakadt: egy percre teljesnek éreztem magam... Nem gyászoltam a múlt veszteségeit, és nem szorongattak a jövő lehetséges fájdalmai. Teljességérzetem testetlen volt, de figyelmem egyetlen képre összpontosult: Sarah apró háza, mint örök ígéret húzódott meg a dombok ölelésében” Forrás: Líra

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Lehet-e értékes életet élni állandó fájdalom mellett? Mi történik velünk, ha a migrén miatt folyamatos szobafogságra vagyunk ítélve? Teljes értékű anyának érezhetjük-e magunkat, ha emiatt sokszor képtelenek vagyunk jelen lenni gyerekeink életében? A világon minden nyolcadik ember migrénben szenved, Magyarországon pedig mintegy 1,2 millió embernek kell együtt élnie vele. Celia Svedhem mélyen személyes könyvéből egyszerre ismerhetjük meg egy kétgyermekes anya krónikus migrénnel folytatott küzdelmét és a migrén kultúrtörténetét. Ahogy a szerző a gyógyulás útjait keresi, fokozatosan feltárul előttünk, hogy jutottunk el a kezelésben a fejre kötözött vakondtól az ISTDP-terápiáig, hogyan próbált úrrá lenni fájdalmain Charles Darwin, Sigmund Freud és Virginia Woolf, és hogyan fordította kreatív energiává migrénes tapasztalatait Salvador Dalí, Richard Wagner vagy épp Lewis Carroll. Svedhem minden részletre kiterjedő nyomozása nemcsak a betegség összetettségét mutatja meg, de azt is, hogyan enyhíthetjük panaszainkat és nyerhetjük vissza a kontrollt az életünk felett. Celia Svedhem svéd pszichológus, író. Rendszeresen ír irodalomról és pszichológiáról a Göteborgs-Posten, a Vi, a Psykologtidningen és a Svenska Yle számára. Két gyerekkönyv szerzője. Forrás: Líra

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Antoinette és Louis-François Cartier beteljesítik régi álmukat: ékszerboltot nyitnak Párizsban, a patinás Palais Royal közelében. Viharos idők után, III. Napóleon császár uralkodása alatt a párizsi ékszerészek számára új korszak veszi kezdetét, és a Cartier házaspár üzlete rövid időn belül hírnévre tesz szert. Ennek köszönhetően Louis-François megbízást kap a koronaékszerek átalakítására. Antoinette lázasan tervezi az ékszereket a Cartier-kollekció számára, de az még kérdés, hogy különleges alkotásai Eugénia császárné tetszését is elnyerik-e... Eva-Maria Bast legújabb családregény-sorozata a Cartier ékszerész-dinasztia sikertörténetét tárja fel. Forrás: Líra

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

1910-ben Bécsben egy ismeretlen hölgy ült modellt Gustav Klimtnek. Az Egy hölgy arcképe című mű 1916-ban egy gyűjtő tulajdonába került, akinek a neve nem maradt fenn a korabeli nyilvántartásokban. Egy évvel később Klimt rejtélyes okból átfestette a képet, amelyet 1997-ben elloptak, majd 2019-ben egy olaszországi modern művészeti múzeum kertjéből került elő. Egyetlen műtárgyszakértő, múzeumi kurátor vagy rendőrségi nyomozó sem tudja, ki lehetett a rejtélyek övezte portrén látható lány. Camille de Peretti francia írónő az 1900-as évek Bécsétől követi végig a festmény modelljeként szolgáló fiatal nő és leszármazottai életét, a nagy világválság alatti Manhattanen és az 1980-as évekbeli Texason át napjaink Olaszországáig. A regény múlt és jelen, családi titkok, káprázatos sikerek, meghiúsult szerelmek, különös eltűnések és megrázó tragédiák mesteri ötvözete. Forrás: Líra

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

"Az elutasított férfiakat és a féltékeny nőket mindössze egy hajszálvékony, tükörsima határvonal választja el egymástól." "Soha ne szeress bele egy nőbe a szavai miatt." "Az igazi igazságosság egy elérhetetlen utópia. Kit akarunk átverni?" "A falak a háború. A szavak a béke." ,,A hatalom és a történelem, e kettő mindig is összefonódott. Nincs okunk úgy tenni, mintha ezt nem értenénk, úgyhogy csak nevetünk. [...] Hirtelen eszembe jut, hogy ha Brill professzor diplomata volna, ahogy én, akkor mindkettőnknek úgy kellene tennünk, mintha hinnénk a politikai sakkjátszmákban, és ettől még hangosabb nevetésre fakadok, szinte hahotázom. Aztán kibuknak belőlem a szavak: - Vajon ki lehet deríteni, hogy valójában ki ölte meg a lányomat?" Egy véletlen párizsi találkozás egy dán ENSZ-diplomatát kétségbeesett kutatásra indít, hogy kiderítse az igazságot lánya, Joanna néhány évvel ezelőtti, egy közel-keleti békedemonstráció során történt tragikus haláláról. Most egy magányos virginiai halászkunyhóban áll, és fegyvert szegez a férfira, aki talán az egészről tehet. Lőjön vagy ne lőjön? Van-e igazsága a halottaknak? Mihez kezdjen az ember egy olyan igazságtalansággal, amit igazságnak neveznek vagy ,,ami igaz, és mégsem lehet kimondani?" Jóvá tehet egy igazságtalanságot egy másik igazságtalanság? És ha nem, mit tegyen? A Büszke vagy rám, Joanna? egyszerre időtlen és aktuális. Egy regény idealizmusról, politikáról, szerelemről és hatalommal való visszaélésről. Bosszúról, igazságosságról és igazságtalanságról. Forrás: Líra

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Stephen Fry görög mítoszokat bemutató, nemzetközileg is elismert sorozatának utolsó kötete Homérosz halhatatlan eposzának, az Odüsszeiának a történetét meséli el. A leleményes Odüsszeusz Trójától Ithakáig tíz esztendőn át tartó hazaútja az egyik legnagyobb történet, amelyet valaha is elmondtak. A lótuszevőktől a szirénekig, Kirkétől a küklopszokig ez a história izgalmas kalandokról, ravasz menekülésekről és a kitartó odaadásról szól. Kövessük hát Odüsszeusz útját, miután elhagyja Trója elesett, feldúlt, porig rombolt városát, és tíz hosszú, keserves, drámai év alatt - megküzdve szörnyekkel, istennők, nimfák szirének kísértéseivel és Poszeidón átkával - hazatér feleségéhez, Pénelopéhoz, fiához, Télemakhoszhoz és ithakai királyságához. Az Odüsszeia méltóképpen zárja le a görög mítoszokat újraköltő sorozatot. Fry, akit a közönség elsősorban humoristának és komikusnak ismert meg, bebizonyította, hogy született mesemondó is. Az ókori történeteket szeretetteljes, bölcs humorral, a nyelvet finoman modernizálva teszi közérthetővé, és nem mulasztja el, hogy az antik regék jelenkori aktualitásaira is rámutasson. Forrás: Líra

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

"A remény arra sarkallja az embert, hogy olyasmiről álmodjon, ami nem lehetséges..." 1834., Karib-szigetek. A rabszolgaságot ugyan eltörölték a barbadosi ültetvényeken, de ezzel a kiszolgáltatottság és függés csak új nevet kapott. Rachel, aki születése óta a gazdájának dolgozik, még hat évig kénytelen a cukornádföldeken robotolni. Az egyre fojtóbb és zártabb életet élő asszony egyetlen gondolatba kapaszkodik kétségbeesetten; meg kell találnia a gyermekeit, akiket az évek során kivétel nélkül elragadtak tőle. Olyan erős ez a vágy, hogy elszökik és hosszú, veszélyes útra indul, hogy ráleljen az igazságra, még ha az elviselhetetlennel kell is szembe néznie. Eleanor Shearer regénye megrendítő történet az anyai szeretetről, a soha el nem haló reményről és kitartásról. Csodálatos elbeszélés arról, mit is jelent valójában a szabadság, és hogy hányféle módon találhatunk rá. "Azon az éjszakán Rachel megint ugyanazt álmodta. A felperzselt fák. Mellette Micah. - Hát én nem ilyennek képzeltem - szólalt meg a fia. - Mi az, amit nem ilyennek képzeltél? - A szabadságot. Rachel tekintete végigsuhant az őket körülvevő halott erdőn. - Nem. Hát én se ilyennek képzeltem." Forrás: Líra

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Éreznek-e a takarítónők bármiféle vonzódást a munkaadóikhoz? Vagy csak a fizetség iránt? Tény, hogy legalább kültaggá válnak a famíliában. Nellike, Mártás, Ágica, Rozika és Lilike próbálja rendben tartani férfi főhősünk otthonait egy életen át. Akarnak-e, képesek-e segíteni rajta? Kérdés, miként hat a külső rend a belsőre, és viszont. Forrás: Líra

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

A magyar olvasó számára az egykor volt Jugoszlávia kellemes emlékeket hordoz. Ott töltöttük első tengerparti nyarainkat, sokan ott kóstoltunk először svájci csokoládét vagy dán sört, a szabadkai piacon vettük meg első farmernadrágunkat és kedvenc italainkat, az ott megjelent magyar lapokban és könyvekben olyan írásokat olvashattunk, amiket itthon nemigen. Egy kicsit minden olyan volt, mint Nyugaton, közben pedig egy erőskezű kommunista diktátor tartotta uralma alatt az egészet. Hogyan virágzott, és hogyan haladt ugyanakkor a végzete felé e soknemzetiségű, sokvallású államalakulat? Hogyan indult meg a felbomlása szinte Tito marsall temetése másnapján? Hogyan figyelte döbbenten a világ, ahogy éveken át pusztító, véres polgárháború lángol az ezredvégi Európa közepén? Miként formálódik újjá a Nyugat-Balkán egykori és új nagyhatalmak gyűrűjében, régi-új etnikai, politikai, gazdasági ellentétek szorításában? Nógrádi György legújabb könyve áttekinti Jugoszlávia és utódállamai évszázados történetét, és közben arra is választ keres, hogy ez a térség még mindig a kontinens puskaporos hordója-e, vagy inkább a formálódó új világrend egyik lehetséges együttélési modellje. Forrás: Líra

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...