Csuka Zoltán Városi Könyvtár, Érd  
Elérhetőségek
Nyitva tartás
Könyvtárunk története

A kezdetek
 
Érden – hasonlóan sok más településhez, főleg községhez – az 1950-es évek közepén, 1954-ben hozták létre a népkönyvtárat. A Wimpfen-kúria – akkor Tanácsháza – épületében, egy 20 m-es irodahelyiségben helyezték el a néhány ezer kötetes gyűjteményt, amely a KALOT-tól és az Ipartestülettől kapott pár száz kötettel indult. A lakosság száma ekkor 23 ezer fő volt, nagy része ingázó, a fővárosba járt dolgozni. Tekintettel a hatalmas területre, hamarosan könyvkölcsönző helyeket létesítettek a községben (Parkvárosban, Érdligeten, Vincellérben).
 
Az 1959-től már Községi Könyvtár-ként működő intézmény rendszeresen kapott anyagi támogatást a községi tanácstól, így a gyarapodásnak köszönhetően a helyiség egyre kisebbnek bizonyult.
 
Első főállású könyvtárosa, Knap Vince, 1956-1961 között gyűjtötte és kölcsönözte a könyveket, esetenként kiállításokat, ankétokat szervezett. 1961-ben Bella Istvánné vette át a könyvtár vezetését. Az állomány ekkor 5100 kötet, az olvasók száma 985 fő, a kölcsönzött kötetek száma 36 ezer db volt. Jól mutatja a fejlődést, hogy ugyanezek a mutatók 1968-ban: 2600 olvasó 21 ezer kötetből válogathatott, a kölcsönzött kötetek száma 65 ezer volt. Az 1961. évi 4 kölcsönző hellyel szemben 1969-ben már 11 helyen állt rendelkezésre a településen könyvtári szolgáltatás. Egyre sürgetőbbé vált egy nagyobb, korszerűbb könyvtár kialakítása, hiszen a zsúfolt, kicsi helyiségben áttekinthetetlen volt az állomány, és nehézkes a jogszabályban is előírt feladatok – tanulási, művelődési, szórakozási igények – kielégítése.
 

Költözés után – önálló épületben
 
A Községi Tanács 1968-ban 280 ezer Ft-ért megvásárolta a Hivatalnok utcában ma is álló családi házat, ahová tatarozás és felújítás után beköltözhetett a központi könyvtár. A 120 m2-es könyvtárat klubszerűen rendezték be, szabadpolcos rendszert alakítottak ki külön a felnőtt, külön a gyermek olvasók számára. A 20 ezer könyv mellett 36-féle napilap és folyóirat is várta heti 34 órában az olvasókat. Elkezdődött az audiovizuális dokumentumok gyűjtése is. Az állományt betűrendes, sorozati és ETO szakkatalógus tárta fel.
 
Az új épületben több lehetőség nyílt a közművelődési rendezvények, író-olvasó találkozók, vetélkedők, kiállítások megrendezésére is. Megrendezték a hagyományos könyvünnepeket, több esetben a gimnázium tanulóival közösen.
 
1970-ben a központi könyvtár mellett 11 könyvtári részlegben volt kölcsönzés: 2 fiókkönyvtár, 8 könyvkölcsönző hely, 1 tanyai letéti könyvtár állt a 32 ezer lakos rendelkezésére. Az olvasókat nemcsak megszerezni, de megtartani is nehéz volt, főleg életmódbeli változások miatt. A televízió megjelenése, a családi könyvtárak gyarapodása befolyásolták az olvasási, művelődési szokásokat. Ugyanakkor az iskolázottság presztízse, a szakképzés elterjedése és társadalmi szükséglete, a továbbtanulásban résztvevők egyre szélesebb köre a különböző szintű szakirodalom iránti igény megélénkülését hozta magával. A könyvtáraknak ezen a téren kellett nagyobb arányú fejlesztést, gyarapítást végrehajtani.
 
A hetvenes évek adataiból azonban az derül ki, hogy az érdi könyvtárban nagyon rosszak az adottságok: a részlegek zsúfoltak, nagy az ellátandó terület, széleskörű hálózatra volt szükség. Ennyi feladatra és helyszínre természetesen több könyvtárosra volt szükség. Bella Istvánné mellett több részmunkaidős és tiszteletdíjas könyvtárost alkalmaztak a központi és fiókkönyvtárakban. A könyvtárosok közül említsük meg Kocsis Józsefné nevét, aki a hőskortól több évtizedig dolgozott az intézményben.
 
Bella Istvánné 1975-ben nyugdíjba vonult, munkájáért kétszer is a Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesítették, hiszen hosszú ideig kitartóan szervezte "Európa legnagyobb falujában" a könyvtári tevékenységet. Őt megbízással Nagy Margit, majd 1978-tól Vogronics Lászlóné követte a Nagyközségi Könyvtár igazgatói székében. Vezetése alatt az intézmény fejlődése új lendületet kapott, megkezdődött a társadalmi kapcsolatok kiépítése, így nagyobb figyelmet kapott a fenntartó részéről.
 
Fontos esemény volt a település életében, hogy az itt élő József Attila-díjas költő, műfordító, Csuka Zoltán 1976-ban saját könyvállományából, saját házában megalapította a Jószomszédság Könyvtárát. Így Érdligeten egy gazdag állományú, tágas olvasótérrel rendelkező fiókkönyvtár jött létre. Ugyancsak jelentős esemény volt, hogy átadták 1978-ban az újdonságnak számító Mozgókönyvtárat, a bibliobuszt. Feladata azoknak a területeknek az ellátása volt, ahol nagyobb körzetben nem volt könyvtár, vagy nagyon gyenge volt a fiókkönyvtár felszereltsége. A Mozgókönyvtár könyveibe ex librisek kerültek, állománya megszűnésekor kb. 12 ezer kötet volt. A bibliobusz látogatottsága eleinte nagyobb volt, mint a fiókkönyvtáraké, különösen a 14 éven aluli olvasók között aratott sikert. Később a személyi és technikai problémák (a gépkocsivezető kölcsönzött, az autóbusz műszaki állapota egyre romlott, a fenntartása sokba került, stb.) miatt háttérbe szorult a működése, majd 12 év után megszűnt.
 
Érd várossá nyilvánításával (1979.) a könyvtár helyzete is sokat javult, de ehhez az is szükséges volt, hogy a szakmai tevékenység is fellendüljön. Vogronics Lászlóné vezetésével teljeskörű állományellenőrzést tartottak a megfelelő szakmai háttér megteremtésével. (raktári katalógusok, leltárkönyvek rendbetétele stb.) A revízió után kb. 73 ezer kötet állt a 3624 olvasó – ebből 1887 fő 14 éven aluli – rendelkezésére. A magasabb szintű információ- és dokumentumszolgáltató tevékenységet szakképzett könyvtárosok végezték, színvonalas rendezvényeket, vetélkedőket, kiállításokat szerveztek, társadalmi eseményekre, évfordulókra bibliográfiákat állítottak össze.
 

Városi könyvtár
 
A szakmai munka eredményessége, a dokumentumállomány növekedése, az olvasói létszám emelkedése magával hozta annak felismerését, hogy a továbblépés az adott körülmények között nem lehetséges: új épületre volt szükség. Erre 1982-ben került sor. 350 m2-es alapterületen kapott helyet a felnőtt könyvtár, a feldolgozó és az igazgatói iroda, valamint egy étkezőkonyha. A földszinten tágas szabadpolcos könyvkiválasztó tér alakítottak ki, az innen nyíló helyiségben kapott helyet a helytörténeti gyűjtemény és az egyik raktár. Természetesen itt helyezték el az olvasói (szerzői, cím szerinti betűrendes, analitikus, és sorozati) katalógusokat is. A könyvkiválasztó térben egy tájékoztató és kölcsönző pont volt. Az akkor korszerű, tágas intézmény megépítése csak az első ütemet jelentette volna, sajnos a "további ütemek" azóta is váratnak magukra.
 
A gyermekrészleg a régi épületben szép, nagy teret kapott. Szükség is van rá, hiszen a hagyományos könyvkölcsönzésen túl helyet kell adnia különböző kulturális versenyeknek, csoport- és klubfoglalkozásoknak is. A feltételek javulása, a foglalkozások azt is eredményezték, hogy az alig 300-as olvasói létszám 2 év alatt 1000-re emelkedett. Úgy tűnik, ez a szám azóta sem tud följebb kúszni, amit a városon belüli nagy távolságok okoznak. Ekkor indult az azóta is minden évben meghirdetett költészet napi rajzpályázat, melynek győztes rajzaiból kiállítási anyag látható a könyvtár galériafalán.
 
1983-ban újabb átadásra került sor: a Tanácsházán (ma Magyar Földrajzi Múzeum) megnyitotta kapuit a zenei részleg, az audiovizuális dokumentumok egy része itt került elhelyezésre, a videokazetták csak később kerültek az állományába. Itt és a gyerekkönyvtárban is gyakran fogadnak csoportokat könyvtárismertető és tematikus, szabadidős foglalkozásokra.
 
A szakmai-szervezeti megalapozottságot az 1980-ban elkészült szervezeti és működési szabályzat adta, a könyvtári munka eredményességét a könyvtárosok felkészültsége és a dokumentumállomány nagysága, használhatósága határozta meg. Az intézmény a 80-as évek elején végezte a kézikönyvek pótlását antikváriumokból és a Pest megyei könyvtár duplumállományából. A gyarapítás zömmel a Könyvtárellátótól történt. Erre az időszakra rögzült a fiókkönyvtári hálózat képe: 8 iskolai és 7-8 területi fiókkönyvtár működött, a legtöbb áldatlan körülmények között. (pl. Újtelepen nem volt víz, mosdó az épületben). Hogy miért tartottuk fenn őket? Az alapelv nagyon dicséretes – mindenkit a lakóhelyéhez közel ellátni –, de nem vettük észre, hogy a nem megfelelő körülmények talán még rosszat is tesznek ennek a gondolatnak, hiszen degradálják a könyvtári szolgáltatást, s magát a könyvet. Az iskolai könyvtárak fenntartásával – így utólag már "álságos" szemlélettel – tulajdonképpen "statisztikai adatokat hoztunk magunknak".
 
Ekkor még a szomszédos települések (Diósd, Pusztazámor, Sóskút, Tárnok) módszertani segítése is a városi könyvtár feladatai közé tartozott.
 

Átváltozások kora
 
A 80-as években a könyvtár tevékenységére a szakmai építkezés volt jellemző. Vonatkozott ez a gyűjtemény tartalmi összetételére, nagyságára, a dokumentumtípusokra, de az állományfeltáró eszközökre is. Kialakult a kor szellemének megfelelő kölcsönözhető és kézikönyvtári állomány, létrejöttek a különgyűjtemények (zenei, helytörténeti, KINTÁR), a dokumentumokat olyan példányszámban vásárolták, mely megfelelt az igényeknek. A központi részlegekben betűrendes keresztkatalógusok tájékoztatták a növekvő létszámú olvasói kört az állományról.
 
Új kezdeményezéseket indított a könyvtár: időszaki kiadvány szerkesztése, információs tár kiépítése, fénymásolás, könyvkötészet. A Könyvtári Információs Füzetek címen kiadott sorozatban módszertani és helytörténeti témájú írások jelentek meg az elsősorban a különböző ünnepekhez, évfordulókhoz kapcsolódó válogatások mellett. A helytörténeti gyűjtemény kialakításának, építésének szemléletváltás is alapot adott: a lokálpatriotizmus erősödése, aztán a 80-as évek végétől a demokratizálódás erősítik a jelentőségét. Kialakítottuk (az általunk csak KINTÁR-nak nevezett) közhasznú információk tárát, mely a mindennapi életvitelhez szükséges, gyors, praktikus, naprakész – éppen ezért gyorsan elavuló – információkat tartalmazza a legkülönfélébb információhordozókon.
 
Technikai fejlődést jelentett az első fénymásoló gép, melyen a könyvtári anyagok másolása mellett lakossági szolgáltatást is végeztünk. A könyvkötészeti műhely akkor, de talán ma is, különlegesnek mondható egy ekkora könyvtárban. A kezdeti nehézségek (műhely bérlése Diósdon) és a Mozgókönyvtár megszüntetése után, az egyik raktár felszabadulásával a gyerekkönyvtári épületben helyeztük el, közben kötészeti gépeket is vásároltunk.
 
1989-ben ismét teljes körű állományrevízíó volt, melynek eredményeképp az átalakuló igényeknek megfelelően a könyvállomány nagy arányú átválogatására, ezt követően selejtezésére került sor. Ugyancsak 1989-ben adtuk át a Napház Galériát, mely az 1984-ben elhunyt Csuka Zoltán lakóházában jött létre. Ugyanitt rendeztük be a költő emlékszobáját és könyvtárszobáját is: az előbbiben saját művei és a neki dedikált könyvek, míg az utóbbiban idegen nyelvű (elsősorban délszláv) kötetek kaptak helyet. 1990-ben a könyvtár felvette Csuka Zoltán nevét, azóta is az ő szellemisége jegyében szervezzük munkánkat, programjainkat.
 
Az 1990-es évek első felét az útkeresés éveinek nevezhetnénk. Felvetődtek a kérdések: hogyan tovább? Mi lesz a szerepe a könyvtáraknak a következő időszakban? Hogyan alkalmazkodunk az új időkhöz? Fognak-e egyáltalán olvasni az emberek? Ma már tudni véljük a válaszokat, de ekkor még kerestük a helyünket a megváltozott, rendszerváltó világban. Az útkeresés része volt az "épületkeresés", mégpedig szó szerint. Ugyanis szerettük volna megszerezni a volt MSZP székházat, de ez a törekvésünk nem járt sikerrel. Alkalmazkodva az időkhöz, alapítványt hoztunk létre, Múltunk és Jövőnk néven. 1991-től az intézmény a GAMESZ megszűntével önálló gazdálkodásúvá vált, természetesen ez is felvetett gondokat. A közalkalmazotti törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok bevezetése személyi következményekkel, vitákkal járt. A könyvtár szakmai tevékenysége is változott. Felmérés készült a felnőtt olvasószolgálatban arról, hogy a látogatók mennyire ismerik és igénylik szolgáltatásainkat, milyen új igények merülnek fel. A felmérés eredményeképp változtattunk bizonyos beszerzési tendenciákon, valamint elkezdtük a tudatosabb marketingmunkát. Elkészült a könyvtárhasználati szabályzat is. A Kjt. önmagában is nagy változásokat hozott, és a pályázati rendszer bevezetése igazgatóváltással is járt. 1993-tól Szigetváriné Gyöngy Katalin vette át az intézmény vezetését. Új vezető, új módszerek, miközben a fent említett egyéb változások is zajlottak. Ismét állományellenőrzés következett, tudatos állományapasztással. Ekkor zajlott elsősorban az a nagyarányú selejtezés, melynek során a tartalmilag elavult, korszerűtlen műveket törölve, állományunk komolyan csökkenni kezdett. Emellett elkezdődött az iskolai könyvtárak leválasztása az intézményről. (Természetesen az ő állományukat is töröltük a központ állományából.)
 
Megkezdődött a számítógépes fejlesztés, az állomány adatbázisának kiépítése is. (A Szirén programmal, amely ma a Szikla nevet viseli.) Bazsóné Megyes Klára – aki 1988-tól igazgatóhelyettes volt – 1997-től vezeti az intézményt. Az intézmény tevékenysége egyre tudatosabbá vált. A könyvtár fontos információgyűjtő és közvetítő intézmény, az emberek ezután is igénybe veszik hagyományos könyvtári szolgáltatásainkat, és emellett szívesen találkoznak a kultúra "előállítóival" is nálunk. Tisztáztuk, hogy nem kell iskolai könyvtári funkciókat ellátnunk – tehát az iskolai könyvtárakat átadtuk az iskoláknak, az alkalmatlan fiókkönyvtárakba nem jönnek az olvasók – tehát megszüntettük ezeket. Így a fiókkönyvtárak száma kettőre csökkent. Ez természetesen az olvasói létszám csökkenésével is járt, hiszen az iskolákban jelentkeznek statisztikai adatként az ottani olvasók. (1997-ben szűnt meg az újtelepi fiókkönyvtár, 1999-ben a Hunyadi, 2000-ben a II. Lajos, 2001-ben a Széchenyi Általános Iskola könyvtára vált le rólunk.)
 
Az elektronikus információk iránti egyre növekvő igényt pályázati úton elért számítógépes hálózattal, internet- hozzáféréssel biztosítjuk. A felnőtt könyvtár átrendezésével olyan olvasótermet alakítottunk ki, – korszerű kézikönyvtárral –, amely nem külön terem ugyan, de nyugodt, békés körülményeket teremt az itt dolgozó olvasóknak. A könyvállványt folyamatosan bővítjük, de nem kívánjuk az aránylag kellemes, levegős, használható elhelyezést "elrontani", így most már befejeződött a bővítés a válogató térben. Az átrendezések során az egyközpontú tájékoztatási tevékenységet is kiterjesztettük, hiszen a munkatársak tájékoztató pontokon segítik az olvasókat. A gyerekkönyvtárban is igyekszünk olyan körülményeket teremteni, melyek az olvasói korosztálynak megfelelnek: itt is megforgattuk a könyvállományt, a leggyakrabban használt ismeretterjesztő irodalom került a könyvtáros látókörébe (a raktári rend fenntartása miatt is). Emellett a legkisebbeknek mesesarkot, játszóhelyet alakítottunk ki, melyet folyamatosan színesítünk. A zenei részleg is kellemes helyiségben, kifestve (önerőből!) várja a látogatókat. A nem hagyományos dokumentumoknak különleges bútorzatot, polcokat, válogató ládákat terveztünk és csináltattunk.
 
Gyűjteményünk összetétele 2004-re megfelel az elvárásoknak. A megváltozott szemlélet hatására "megszabadultunk" a szükségtelen dokumentumoktól, folyamatosan figyeljük az igényeket, nemcsak az új dokumentumok iránt, hanem a példányszám megváltoztatására is. Kiemelten kezeljük a helyismereti gyűjteményünket, melynek bővítésére 1995. óta pályázatot írunk ki. A Kintár anyagát állandóan frissítjük, változtatjuk. Az Európa Uniós különgyűjteményünk is valós igényeket elégít ki, bővítéséhez pályázati pénz állt és áll rendelkezésünkre.
 
Az állomány feltárása ma már teljes mértékben a Szikla programmal történik, ahogy a kölcsönzés is. Az integrált rendszer használata több olyan lehetőséget ad, melyre addig nem, vagy csak nehezen volt mód: megmondani, mikor jár le a határidő, előjegyzés kérése, tartalmi tájékoztatás, különleges keresési módok (pl. cím szavára lehet keresni).
 
Folytatjuk és erősítjük a közösségteremtő szerepünket, különösen a helyi alkotók, a lokálpatrióták vonatkozásában. Ki kell emelnünk a könyvtár kiadói tevékenységét is, mely szintén erősödött az utóbbi évtizedben.
 
Néhány szó essék az intézmény gazdálkodásáról is! Az 1992. óta önálló gazdálkodás 2000-ben megváltozott: kiskincstári rendszernek neveztük, de valójában nálunk történt a gazdálkodás, és egy központi, hivatali egységben a pénz utalása, valamint elvileg a könyvelés. Két munkatársunk gyakorlatilag mindent elvégzett, az iroda valójában csak a pénzen tartotta a kezét. (Pl. pályázati pénzünket több hetes, hónapos késésekkel utalták át a megfelelő helyekre). Ettől függetlenül, mindent megtettünk annak érdekében, hogy szűkös költségvetésünkkel jól, hasznosan gazdálkodjuk, emellett törekedtünk arra, hogy kiegészítsük. Hogy lehet ezt elérni? Az elsőt nem igazán kell magyarázni: folyamatosan figyelni a pénzügyi kifizetéseinket, takarékoskodni az egyes feladatokon. Néhány példa: a közüzemi számlák csökkenthetők, ha a lámpákat lekapcsoljuk a nem használt helyiségekben, fűteni sem kell maximumon a zárva tartás alatt, de a legfontosabb, hogy a dokumentumbeszerzési összegeket jól használjuk. (Nem kevesebb könyvet kell venni, hanem a meglévő összegből, árengedményekkel, több könyvet veszünk.) A költségvetés kiegészítése nehezebb, bonyolultabb feladat. Itt szó lehetne a saját bevételek növeléséről (beiratkozási díj, fénymásolás stb.), mely az olvasóinkat érintené, de terheiket nem lehet és nem is szeretnénk nagyon növelni. Így maradnak a pályázatokon elnyerhető pénzek. A könyvtár ilyen irányú tevékenységét mutatja, hogy évente 25-30 pályázatot írunk és nyerünk, az innen származó összegek az eredeti költségvetésünk a 20-25%-át adják. El kell mondanunk, hogy például a teljes számítógépes hálózat (17 gép, nyomtatókkal) kiépítése pályázati támogatásból történt. Gazdálkodásunkhoz tartozik az intézmény ingatlanjainak és ingóságainak fenntartása. Az előbbiben nem mi vagyunk a kompetensek, hiszen erre csak minimális keretünk van. Ennek ellenére minden évben tudtunk kisebb forrásokat teremteni erre a célra: egy-egy iroda, helyiség kifestése, csatornajavítás, bútorbővítés stb. Kötészeti szolgáltatásaink körét is bővítettük, de ennek is meg kellett teremteni az eszközhátterét. (spirálozó, laminálógép, betűkészletek, tűzőgép stb.)
 
Az 50 év áttekintése, a rövid történet felvázolása alkalmat adott arra, hogy végiggondoljuk, mennyire változott meg a könyvtár, de megváltozott az olvasóközönség igénye, elvárása is. És természetesen megváltoztunk mi, könyvtárosok is! A 80-as évek végén azt gondoltuk, soha nem tanuljuk meg a számítógépet kezelni, nem gondoltuk, hogy valaha is nagy számban selejtezünk könyveket, marketingtervet készítünk, sőt mi magunk kezdeményezünk nyilatkozatot a médiában! A változások körülöttünk, de bennünk is végbementek!
 
Az 1954-től eltelt 50 év alatt a könyvtár az egy helyiségben működő könyvkölcsönző helyből korszerűnek tekinthető, információt és dokumentumot szolgáltató (különböző korosztályok igényeinek is megfelelő) művelődési, közösségi lehetőséget biztosító – bár gondokkal küzdő városi intézménnyé vált.
 
Csuka Zoltán
Városi Könyvtár

Érd, Hivatalnok utca 12.
23/365470/1
- www.csukalib.hu -
- Írjon nekünk emailt! -
NYITVATARTÁS
Adószámunk: 15566991-1-13
SZJA 1%
Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület
Adószámunk: 18706330-1-13