Doris Lessing:
Az ötödik gyerek
1995

A nyolcvannyolc éves Doris Lessing (1919-) a tizenegyedik nő az irodalmi Nobel-díjasok sorában. A mai Iránban született, 1949 óta Londonban él. Mindig az elnyomott népek, nemzetiségek mellett emelte fel szavát. 1950-ben jelent meg első regénye, a még Rhodesiában írt, az afrikai gyarmatokon dúló rasszizmust ábrázoló "A fű dalol". Igen termékeny író, első könyvét követően több mint ötven kötetet – regényeket, elbeszéléseket, esszéket és néhány színdarabot – publikált. Első korszakában a nagy tizenkilencedik századi realisták, Balzac, Stendhal, Csehov hagyományát követte, később, a nők belső világának ábrázolásakor a lélektan felé fordult. Afrikában játszódó korai antikolonialista és apartheidellenes műveiért 1956-ban Dél-Rhodesiából és Dél-Afrikából is kitiltották. Az igazi világhírt sorrendben tizenkettedik alkotása, a The Golden Notebook, ez az 1962-ben kiadott, a patriarchális társadalomban autonómiájukért küzdő nők problémáit bemutató, önéletrajzi vonatkozású regénye hozta meg számára. Két kötetben megírta az önéletrajzát is: "Under My Skin" (A bőröm alatt, 1994), "Walking in the Shade" (Séta az árnyékban, 1997).
Magyarul mindössze három műve jelent meg: A fű dalol, Az ötödik gyerek, Eldorádó. 1956-ban "Eldorádó" címmel kiadták néhány elbeszélését, majd 1972-ben "A fű dalol" c. regényét, ill. 1995-ben "Az ötödik gyerek"-et. Utóbbi regény 2000-ben megjelent folytatásának, a Ben, In the World (Ben, a világban) című regénynek lefordítására még nem került sor.
"Az ötödik gyerek" c. regény történései a huszadik század második felében zajlanak. Harriet és David az 1960-as évek elején házasodtak össze, és a korszellemmel ellentétben s középosztálybeli családjaik elképedésére nagy családot, sok gyereket akartak. Egy vállalati összejövetelen ismerkedtek meg, s pár hónapi ismeretség után örökre összekötötték az életüket – úgy érezték, egymásnak vannak teremtve. A grafikus tervező Harriet sokat köszönhetett a gyerekkorának, lelki nyugalmát a biztos családi háttérnek is betudhatta. A szülei és az ő számára is a boldog családi élet volt a legfontosabb, úgy tartották, ez lehet az egyéni boldogság alapja. Vele ellentétben David szülei elváltak, ahogyan ő nevezte, "két garnitúrájú" szülei voltak. Azokhoz a gyerekekhez tartozott, akiknek két házban is volt szobájuk, s akiknek pszichológiai problémáival mindenki óvatosan bánik.
Tervük egy ideig szinte akadálytalanul megvalósult: a negyedik gyerek (Paul) megszületésekor már az egész nagy család az ő igazi, otthonnak megteremtett házukban töltötte a karácsonyi és a húsvéti ünnepeket, meg a nyári vakációkat. 1973-ban Harriet ismét állapotos lett, ezúttal azonban nem számítottak erre, egyelőre nem akartak volna több gyereket. Már a terhesség is más volt, mint a többi esetben, nagyon megviselte az anyát. A megszülető ötödik gyerek, Ben nem volt szép csecsemő, egy koboldhoz vagy manóhoz hasonlított. Nem lehetett szeretgetni, simogatni. Dühös, rosszindulatú természete volt, agresszíven viselkedett a környezetével, harapott, félelmet keltett a nézésével, nevetése inkább vicsorgáshoz hasonlított, és ráadásul nagyon sokat evett. A többiek (gyerekek és felnőttek egyaránt) ámulattal vegyes döbbenettel figyelték a kis jövevényt, aki annyira más volt, mint ők. Idegennek érezték, már-már abnormálisnak. Magában mindenkiben kérdéseket ébresztett: szörnyszülöttnek, Down-kórosnak tartották.
Ben csak minimális szocializáltságra volt képes, történelem előtti, ember előtti indulatok és erő élt benne. Hogy ne bomlassza fel puszta jelenlétével a család életét, külön szobában tartották, majd apja, David elvitte egy speciális helyre, ahol a hozzá hasonló torzszülött gyerekeket "kezelték". Harriet azonban anyai aggodalmainak engedve visszahozta ebből az embertelen környezetből, s erején felül is megpróbált "normális" gyereket nevelni Paulból. Közben persze végképp odalett a család nyugalma, békéje. Az anya feláldozta magát – és a boldog családi életet – egyetlen beteg fia szolgálatában, míg a szűkebb család és a rokonok is eltávolodtak tőle.
Akit érdekel, hogy végül hol és kik között találta meg helyét a felnövő Ben, és miként alakult a család további sorsa, olvassa el ezt a megrázó, de sokak számára tanulságos könyvet (és annak angolul kiadott folytatását), mely provokatív kérdéseket vet fel a bennünk élő ösztönökről, indulatokról, és az egymás mellett élés nehézségeiről.

Vasné Tóth Kornélia

Összes ajánló