A porcelánbaba
2006

1996-ban jelent meg Lázár Ervin varázslatos novelláskötete, a Csillagmajor. Ezekből a történetekből választott ki és dolgozott fel, fűzött össze hármat Gárdos Péter.
Furcsa történeti utazáson vehet részt, aki megnézi a filmet. Kalandozunk 1850 és 1950 között valamikor, Magyarországon. Bár a konkrét magyar történelmi eseményekre, helyzetekre utalásokat találhatunk, szándékoltan kortalan az egész mese. Pl. olyan katonaruhák, fegyverek szerepelnek az egyes részekben, amik korukat illetően zavarba hozhatják a nézőt. A történelmi fogódzók "megvonásával" kívánják elérni az alkotók, hogy mindannyian a saját történetünket, emlékeinket képzeljük bele a bemutatott helyzetekbe – a halál és feltámadás kérdéseit boncolgatva.
Mindhárom történetre jellemző, hogy egy-egy zárt közösség életébe hívatlan idegenek törnek be. Ezeknek a közösségeknek a hiteles bemutatása érdekében amatőr szereplőket keresett a rendező, olyan embereket, akik a valóságban is tanyán, kis falvakban élnek. Néhány profi színész egészíti ki a stábot.
Számos hazai és nemzetközi megmérettetésen szerepelt sikerrel a film: pl. a 36. Magyar Filmszemle legjobb rendezőjének díját, vagy ugyanitt a legjobb férfi mellékszereplő (Csányi Sándor személyében) díját nyerte el, vagy a hollandiai filmfesztivál (Noordelijk Filmfesztivál) fődíját, stb.
 
És ha Lázár Ervin: ajánlom szíves figyelmükbe a Kortárs c. irodalmi és kritikai folyóirat 2007. évi 7-8. számából Vathy Zsuzsa (Lázár Ervin felesége) írását az író és a család utolsó hónapjairól.
 
Sem a film, sem a feljegyzések nem tartoznak a habkönnyű szórakozás kategóriába, de érdemes rászánni az időt, az érzéseket és gondolatokat mindkettőre!

Nida Judit

Összes ajánló