Tisza Kata:
Magyar pszicho
2007

A marosvásárhelyi születésű Tisza Kata újságíróként, szerkesztőként, műsorvezetőként is ismert. 2005-ben írta első regényét, a "Pesti kínálat"-ot. 2006-ban jelent meg második regénye, a "Reváns", amely hónapokig a sikerlisták élén állt. Tisza Kata első könyvében az emberi kapcsolatokra, a másodikban a média viszonyaira, a hatalmi harcokra próbálta fölhívni a figyelmet, és a magányra. "Magyar pszicho" című regénye 2007. április 13-án mutatkozott be a XIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, az Alexandra Kiadó gondozásában.
"Az írás számomra egy életformát jelent. Minden, amit megélek, az novellává érhet, vagy esetleg regénnyé. Egy mámor, egy szenvedély, tehát írnom kell" – vallja az írónő.
"A könyvem műfaja regény, de nem a hagyományos értelemben véve, játszom az idősíkokkal, ugrálok az időben és térben Románia és Magyarország, a gyermekkorom, a kommunizmus és a jelen között. Az alapgondolatom az, hogy be akarom mutatni a kisebbségek világát, abba ugyanúgy beletartoznak a zsidók, a cigányok, a szászok, és az erdélyi magyar arisztokrácia, ami az én családomat is érintette, és keservesen élte meg."
A főhős, Klára festőnő, aki nyolc éve él Magyarországon, s azóta folyamatosan szenved valamitől. A múltjától, a származásától, a kisebbségi lét árnyától, a kirekesztettségtől, a magánytól, a vérfertőzésre hajlamos undok arisztokrata rokonoktól, a meg nem értettségtől, a saját értékrendjétől, vélt és valós szerepétől a világban – vagyis az általa előszeretettel hangoztatott üvegfalaktól. Klára egy megkeseredett huszonéves. Persze tényleg elképesztő, hogy egy kínai büfés évekkel előbb kap magyar állampolgárságot, mint a Marosvásárhelyről érkező évfolyamelső egyetemista. Ám ahogy követjük Klárát, feltűnnek a figyelmen kívül hagyott jó dolgok is: tehetséges, vonzó, szerelmes (habár reménytelenül), a családja és a barátai szorítanak érte. Sokan vannak, akik ennyivel is beérnék.
A "magyar pszicho" a Pontban tárja föl leginkább magát. A Pont egy kocsma Pest dzsungelének kellős közepén, ahová mindenki azért tér be, hogy a zsúfoltságban és testmelegben kiborítsa a vele egyívásúak elé a magával hozott nappali, a másutt-lét megpróbáltatásait. Itt van igazán "otthon" Klára, a fiatal kora ellenére is óriási sikereket arató festőnő, akinek belső monológjai és másokkal folytatott párbeszédei, vitái és "hitvitái" viszik előre a regény történését. A dialógus másik tagja állandóan változik: hol Gusztáv, a "prófétaságot rühellő" zseniális filozófus, hol Géza, a hegedűs, aki a tanítást rühelli, hol Pepe, az öreg, mikor cinikus, mikor bölcs festő, egyedül Klára a konstans tényező. A kocsma néha egész Budapestnyivé tágul, de ki-be jár itt az egész ország, időnként pedig azt vélhetjük: tizenötmilliónyi magyar virtuális tere. És mind a tizenötmillió hozza magával sebzettségét, gyerekkori sérüléseit és útközben szerzett tüskéit, az idegenség érzését, a másság üvegfalát. Klára lázad az üvegfal ellen, össze akarja törni mind, ahány csak köréje épült. Mindent ki akar beszélni magából, pőrére vetkőzteti a lelkét, csak hogy cselekedjék ezt utána a többiek is, mert csak a kitárulkozásnak van tisztító hatása. Ha pedig már nem tehetik, érzi, sőt tudja, hogy az ő feladata helyettük kiordítani csalódásaikat, kudarcaikat, magányukat és keserveiket.
A külső történések és Klára emlékcserepei, önmagában elvégzett "lélekboncolása", szagok és színek, a Marosvásárhelyen maradt szülők iránti vágy megnyilatkozása – ez mind egyre nagyobb sebességgel pörög előre váltakozva, amely sebességet az olvasónak is át kell vennie, mert mire felocsúdna, már nem tud kiszállni a pörgésből. Magával ragadta Tisza Kata vonzereje, hetykesége, daca.
"Tudom, hogy támadni fognak. Mint ahogy eddig is. Mert ez a könnyebb út. Hogy nem fognak maradéktalanul érteni. Mint ahogy eddig sem. De mégiscsak nálam az üzenet, az átadásra váró gondolat, tömegek életérzése a tollamon át. Ezért írtam meg a könyvet. A magyar nemzet tudathasadásának könyvét. A megválaszolatlan kérdések könyvét. A Magyar pszicho-t. Mert ez volt a feladatom. Biztos, hogy nem a legjobb könyv, de hangoskodik a sztereotípiák, előítéletek, hamis sablonok és megszokottan kényelmes elkerülő manőverek ellen. A kisebbségi helyzetből érkező magyar sebezhetőbb. De vajon miért is? Üvegfal-rombolás. A köztünk lévő hangtompító berendezés megsemmisítésére irányuló kísérlet. Próbálkozás az egymás jobb megértésének szolgálatára" – nyilatkozta az írónő.

Vasné Tóth Kornélia

Összes ajánló